Látomások árnyjátéka...

valahonnan a végtelenség irányából föléd lógatnak egy doboztbeleraktak egy posványban érlelt vágyat, amit ha teljesítenélcsak unott pofával leköpnéd,letagadnádálmaidban úgy képzelnéd el, hogy a feszülő kötelén himbálózóajándék addig tépné az idegeidet, míg a…

Megint egy spirálokkal takarózó örvénybe keveredtem, ahonnan nem akarok kijönni. Kitekintek néha, de annak több értelmét látom, ha magam köré gyűjtök sok hasznos dolgot. Annyi zavar, hogy bármit csinálok, az odáig fajul, hogy jobb eszközökkel sokkal jobbra tudnám formálni. De…

Vissza kellett fejtenem az elmémben lévő elkötéseket. Pedig megint minden olyan gondossággal volt felkötözve és rögzítve, mintha egy szőlőst néznék. Karókkal és mesterséges támasztékokkal életben tartott élőlény.Agyszeleteim szőlő-barázdái között olyan rohadt fürtök…

Elhatároztam, hogy el kell pusztítani. Nem tűnik más megoldás felfoghatónak.Oda akarok jutni ahol szeretnek, de nem akarok senkit viszontszeretni. Nem vágyom arra, hogy vágyaim legyenek, csak egy ölelésre vágyom egy vonzó lánytól, hogy ha visszagondolok akkor azt tudjam mondani, hogy…

Sose éreztem magam ennyire közel a halálhoz, sose éreztem ennyire, hogy a lelki elsivárosodást ennyire überelni tudja a magány.Minden ember egy tükör és csak akkor létezel, hogy ha látod magadat, kapsz visszajelzést, hogy élsz. Nem láttam magamat április óta, és tudom, hogy nem…

Madarak szálltak a fejem peremére. Én kalapáltam ki, egy apró párkánynak. Bádogból volt és hajlítagattam is. Csiviteltek, hangosan és élesen. Azt akarták mondani, hogy takarodjak a francba. Ültek már ők a világ peremén is; az én fejem se különb. Előző lakhelyükön minden…

A bánatot szeretném kifejezni, ami mindig is ott ült a vállamon. Onnan dirigált és onnan fátyolozta be napjaimat. Megszoktam, hogy ott volt ül és segítségemre van. Elüldüzte mindig a befolyásolásomra vállalkozó pillanatokat. Nem hagyta, hogy lelkembe fúrja tüzes dárdáját…

Figyelmet szentelek annak, amikor látok. Nézem az életet, a gyökerét és a szárnyait, de legtöbbször, csak homályos a kép. Mint amikor ketamint szívsz és hullámzik a levegő, elmos mindent. Annyira sejtelmes, hogy elfelejted honnan nézed.Borús és vizes köpönyeget sző a szemed…

Nem akarok meghalni, de nem tudom, hogy kell élni. 

Megtettem, elárultam. Magamat, a szüleimet, azt hogy képes vagyok független maradni a pénz varázsától, az anyag szilárdságától. Belekalapáltam magamat a kemény molekulák közé, oda sűrítettem a lelkemet közéjük. A megfoghatatlan, alaktalan, légnemű, szabad, szárnyaló…

Elmegyek megint és le fogom vágni a nyelvemet, itt fogom hagyni, felszögelem a szobám ajtófélfájára.Szeretnék egy helyet találni, ahol fel tudom építeni a hangjegyekből, húrokból, zajokból és gitárokból álló világomat. Fizikai hely, ahova ha megtérek akkor az elmeállapotom…

Keresek valami helyet, ahol nyugalmam lenne, békém és nem kéne félnem magamtól. Rájöttem, hogy fizikailag meghatározható helyként nem lehet ezt meghatározni. Megfoghatatlan. Kipróbáltam már, úgy gondoltam, hogy építek egy falat, amin belül csak magammal kéne vitákat folytatni,…

Nyáron belevesztem az emberek arcaiba és mindegyikben saját magamat láttam, szemükbe néztem és a saját fejemet láttam tükröződni benne.Belefüleltem az agyamba és a zajokat kiszedtem onnan, műveltem belőle zenét.Fogalmam sincs ki vagyok, külföldön van, hogy naponta többször…

Tisztán emlékszem rá, hogy valamikor hat éves koromban ültem a gyerekszobában az ágyon. Ekkor még a nővéremmel közös szobánk volt. Reggel volt és öltöztem az iskolához. A még be nem vetett ágyneműn ültem és egyszercsak villám-szerűen a fejembe csapott a gondolat, hogy én…

Sokáig úgy gondoltam, hogy az élet egy börtön és nem családunk van, hanem cellatársaink. A rossz értelemben felfogott jelentésében. Őrlődtem a rám tekintő megvetésük mocskos hordalékában. Most már rájöttem, hogy nem engem nem fogadtak el, hanem azt, hogy nem tudtam mit…

Minden értelmet nélkülözve lüktet a fejemben a nyomasztó túlsúly. Amit a lényegtelenségből kiszakadó emlékek okoznak. Túl sok van belőlük, a múlttal töltöm fel az agyam közepén tátongó kutat. Onnan kéne kimernem az inspirációból fakadó forrás gyümölcsét. Még mielőtt…

Meghalt és elkezdett elfolyni az idő. Mert szemen erőszakoltátok. Mert tiszteletlenek voltatok vele és legfőképp azért, mert nem értetek belőle semmit.Szoktam látni a jövőt, el tudom képzelni. Inkább úgy helyesebb, hogy ő lát engem. Mindig megtalál, amikor új emberrel lépek…

Minden annyira megfoghatóvá vált, hogy értelmét veszti. Minden annyira bele akar feküdni a tenyerembe és azt akarja, hogy érezzem, tapintsam, hogy inkább szeretném a tenyeremből az idegvégződéseket egyesével kiégetni.Minden amit elkezdek az megőrül és elszalad tőlem. Bármit…

Elhasználódva érzem magam, de mégse csináltam semmit. Ki akar szakadni a helyéből az agyam. Le akarja tépni magát, a saját kezével akarja megnyúzni magát a homloklebenyem.Szeretnék látni egy alagutat, mert még azt se tudom merre induljak el, hogy feltűnjön egy a távolban. Pedig…

A vágyak ijesztőek és sose tudtam eldönteni, hogy ők félnek tőlem jobban, vagy én tőlük. Vasmarokkal akarom megtartani őket, a szívemhez szorítani mindet, de amikor megszűnnek létezni fáj, hogy nem tudom őket belefolytani a bal kamrámban áramló vérbe. Ezért néha én…

Valamit szeretnék megmutatni. Lehet nem jól fogom megközelíteni a témát, de muszáj írnom róla. Muszáj egy különleges helyet elfoglalnia; egy helyet, ami csak az övé.Szeretném ezt az apró helyet annak szentelni, hogy írhassak magamnak magamról. Hogy szembe tudjak nézni önmagammal.…