Látomások árnyjátéka...

Madarak szálltak a fejem peremére. Én kalapáltam ki, egy apró párkánynak. Bádogból volt és hajlítagattam is. Csiviteltek, hangosan és élesen. Azt akarták mondani, hogy takarodjak a francba. Ültek már ők a világ peremén is; az én fejem se különb. Előző lakhelyükön minden…

A bánatot szeretném kifejezni, ami mindig is ott ült a vállamon. Onnan dirigált és onnan fátyolozta be napjaimat. Megszoktam, hogy ott volt ül és segítségemre van. Elüldüzte mindig a befolyásolásomra vállalkozó pillanatokat. Nem hagyta, hogy lelkembe fúrja tüzes dárdáját…

Figyelmet szentelek annak, amikor látok. Nézem az életet, a gyökerét és a szárnyait, de legtöbbször, csak homályos a kép. Mint amikor ketamint szívsz és hullámzik a levegő, elmos mindent. Annyira sejtelmes, hogy elfelejted honnan nézed.Borús és vizes köpönyeget sző a szemed…

Nem akarok meghalni, de nem tudom, hogy kell élni. 

Megtettem, elárultam. Magamat, a szüleimet, azt hogy képes vagyok független maradni a pénz varázsától, az anyag szilárdságától. Belekalapáltam magamat a kemény molekulák közé, oda sűrítettem a lelkemet közéjük. A megfoghatatlan, alaktalan, légnemű, szabad, szárnyaló…

Elmegyek megint és le fogom vágni a nyelvemet, itt fogom hagyni, felszögelem a szobám ajtófélfájára.Szeretnék egy helyet találni, ahol fel tudom építeni a hangjegyekből, húrokból, zajokból és gitárokból álló világomat. Fizikai hely, ahova ha megtérek akkor az elmeállapotom…

Keresek valami helyet, ahol nyugalmam lenne, békém és nem kéne félnem magamtól. Rájöttem, hogy fizikailag meghatározható helyként nem lehet ezt meghatározni. Megfoghatatlan. Kipróbáltam már, úgy gondoltam, hogy építek egy falat, amin belül csak magammal kéne vitákat folytatni,…

Nyáron belevesztem az emberek arcaiba és mindegyikben saját magamat láttam, szemükbe néztem és a saját fejemet láttam tükröződni benne.Belefüleltem az agyamba és a zajokat kiszedtem onnan, műveltem belőle zenét.Fogalmam sincs ki vagyok, külföldön van, hogy naponta többször…