Figyelmet szentelek annak, amikor látok. Nézem az életet, a gyökerét és a szárnyait, de legtöbbször, csak homályos a kép. Mint amikor ketamint szívsz és hullámzik a levegő, elmos mindent. Annyira sejtelmes, hogy elfelejted honnan nézed.
Borús és vizes köpönyeget sző a szemed elé. Hogy ha hátra fordulsz, tisztának lássad magad mögött a sáros porral felhintett utat. Olyannak, amin érdemes volt végigmenni.
Végig járod, felmászol egy hegy tetéje. Oda vezetett az ösvény, és onnan látni fogod, amit eddig csak bámulni tudtál.
Beleragasztottad tükörként működő szemeidet. Mert csak visszaverték a fényt, az illúziót. Oda rohasztották, ahová akarták.
Tükörszobában járok, amikor emberek között vagyok.
30
2010.08.24. 21:37 Artsuhtaraz
Szólj hozzá!
Címkék: jelen
A bejegyzés trackback címe:
https://latomasok-arnyjateka.blog.hu/api/trackback/id/tr32244939
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
