Látomások árnyjátéka...

A bánatot szeretném kifejezni, ami mindig is ott ült a vállamon. Onnan dirigált és onnan fátyolozta be napjaimat. Megszoktam, hogy ott volt ül és segítségemre van. Elüldüzte mindig a befolyásolásomra vállalkozó pillanatokat. Nem hagyta, hogy lelkembe fúrja tüzes dárdáját az agresszió embereket széttépő adrenalin-áradata. Nem hagyta, hogy boldog legyek. Monoton módon tompává vált az egész napom és csak süppedtem a mélyebbnél mélyebb mocsarak aljára. De nem voltam egyedül.

Unom magam, elegem van és végem van. Megfáradtam abban, hogy valaki akarok lenni. Megtébolyított az álmom. Nincs illúzió, ami rám tudna szakadni. Nincs fény, ami el tud vakítani és nincs tévhit, ami meg tudna mérgezni.

Voltak érvek, amik mellett én is ki tudtam állni. Azok az igazat állították. Amit én igaznak látok, amiben én látok rációt. Aztán voltak érvek, amik kiröhögték az én meggyőződésemet. Összeengedtem őket és ökölharcból vérmentes atomháborúvá csapott át a konfliktus. Nem tudom ki nyert, mert csak annyit látok, hogy egy közös vélemény van.
Az elmúlt két hétben felbukkant megint egy erős ellenzék a fejemben. Leszartam, közöltem az eddigi hangadókkal, hogy üljenek nyugodtan. Nem is történt semmi, csak hatalmas kiabálás, zaj, rettegés, zavartság és izomnövekedéssel tűzdelt éjszakák.
Most szeretném, ha kibékülnének, lehet összecsaptak, én nem néztem oda, nem érdekeltek. Álmodni akartam és abból csak egy  van, azt figyeltem, milyen szépen csillog az álmaimat levetítő vetítőgép-kezelő kisasszony szaruhártyáján a napfény. Beleszerettem. Végignéztem háromszázharminchat órányi filmet, csodálatos volt. Sírtam, annyira megmarkolta a szívemet. Sírtam, annyira kifacsarta belőle az utolsó csepp oxigént is, miután odaajándékoztam a véremet a mozigépésznek.
Miután felálltam a kényelmes székből, tükör elé álltam és megnéztem benne mi történik a fejemben.
Néma csend, sehol semmi. Mindegyik tábor hallgat és nem tudom mi történt, olyan nem lehet, hogy egyik se akar semmit. Idővel rájöttem, hogy nem is erről van szó.
Mindketten az ürességben kielégülő szénné égést akarják.