Valahol az elmúlt emlékfoszlányok létezése előtt tudtam utoljára ide írni. Olyankor, amikor még egy másik helyen voltam, nem tudom hogy kell oda visszanézni, de felettébb fura érzés tölt el, színtelen szobára emlékeztet, ahova beszökik a fény, de a fehér falakat nem tudja színesre festeni, csak a fény üres, végtelen színe és szaga tudja eltölteni a helyiséget
most kezdi a sok megszokás szétszakítani az elmémet és darabjaira akarja szaggatni mind azt a magabiztosságot, amit magamba tudtam szívni, amit el tudtam képzelni és amit újra az óhazában eltöltött idő alatt nem hánytam ki, mert felkavarta a gyomromat látni azt a mérhetetlen poshadt állóvizet, ami itt fogadott, eltelt egy kis idő és újra kénytelen voltam azt csinálni, amit itt mindig is csináltam: megőrülni és megkívánni a halál büdös szájából felcsapó büfögés illatát
43
2011.08.02. 22:10 Artsuhtaraz
Szólj hozzá!
Címkék: múlt
A bejegyzés trackback címe:
https://latomasok-arnyjateka.blog.hu/api/trackback/id/tr473121409
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
