út az örökkévalósághoz (2. részlet)
2006.08.26.
ma valahogy jobb kedélyállapotban voltam egész nap, mint tegnap; ma egyszer sem akartam meghalni, a fizikai létezés egyes elemeit próbáltam értelmezni, legfőképpen azt, hogy mi is valójában az antianyag és antirészecske, érdeklődéssel szemlélném ha találkoznék azon antianyaggal ami az engem képző részecskéknek az antirészecskéi lennének, ezek csupán az érdeklődésemet kielégítő kísérletek voltak, amivel el tudtam ütni az időt, okosabb nem lettem ettől és még túl sok hasznom se származott belőle azon kívül hogy ismét van valami apróság, amiről el tudok fantáziálni
ezen a héten leginkább azon gondolkoztam, hogy mi történt ozorán, az új ismerősök többsége jó emberként jelenik meg emlékeim között, csak a régi ismerősökkel vagyok bajban, mintha most is igaz volna az az elképzelésem, hogy minél jobban megismersz egy embert, annál jobban tudni fogod róla, hogy mennyire rossz ember, kevés olyan ismerősöm volt akiről a pozitív emlékek maradtak volna csak meg, valamiért azt érzem hogy ezek a régi ismerőseim furcsán viszonyulnak hozzám, többször tettek olyan megjegyzést, hogy furcsa vagyok, de ennek ellenére azt veszem észre hogy furcsábban kommunikálnak velem mint többi embertársukkal, bár lehet hogy csak én érzékelem csak furcsábban a világot, nem tudom mi az igazság, de ilyen okok miatt nem tudom megérteni a barátaimnak tekinthető embereket, mindig valami furcsa, apró mozzanattal elintézik hogy az egész addigi róluk alkotott képem megváltozzon,
szerencsére azaz érzésem is elég biztosnak tűnik hogy valamennyire fontosnak tűnök számukra, de ettől függetlenül bizarr dolog úgy jól érezni magamat egy bizonyos embercsoport körében, akik valamiért érdekes módon tekintenek rám, azonban lehet a legegyszerűbb magyarázat az egész gondolatmenetre, hogy paranoiás vagyok és téveszmékről, tévképzetekről írtam az imént,
az emberi kapcsolatok mindig is szokatlan dolgoknak tűntek, valahogy nem tudtam hozzászokni ahhoz hogy emberekkel kell beszélni, az még elmegy ha egy nap maximum 6-7 állandó arcnak kell elmondanom azt amit gondolok, de az már néha sok szokott lenni, hogy iskolába kell menni és egy meghatározott témáról szabad csak gondolkozni órákon keresztül, mintha lekötöznék az agyamat és foglyul ejtenék, és parancsként csak egy meghatározott témáról volna szabad gondolkoznia, izzasztó és fullasztó dolog, nagyon sok dolgot el tudok viselni és tolerálni, de azt mérhetetlenül elviselhetetlennek tartom, ha megmondják nekem hogy mit kéne csinálnom, elveszik a szabadságom ami számomra azon kevés dolgok közé tartozik amik segítségével el tudom viselni ezt a világot, már lassan abban is kezdek kételkedni hogy tényleg szabadon gondolkozom, mert persze egy olyan információhalmaz segítségével alkotom meg a gondolataimat, amiket az életem folyamán kaptam a világtól, és persze egy olyan információtömegből áramlik ez a sok adat, ami az én emberi koromat bőven túlszárnyalja,
a gondolataim is rabságban születnek, mert már előre meg van határozva hogy milyen adatok mentén alkothatom meg őket, azért sem szabadok mert elsősorban nem én döntöm el azt hogy milyen adatokat fogadok be, a fizikai testem korlátain belül mozog az emberi élet szabadsága, ami egyenlő a rabsággal, véleményem szerint a végtelen fogalmának megértése szükséges ahhoz hogy a tényleges szabadságot megérthessük,
a lényeg azonban az hogy az emberiség számára az a fogalom hogy szabadság nem létezik, mert mindig van olyan korlát ami akadályozza a létünket, akkor leszünk ebben a dimenzióban szabadok ha a tértől, tömegtől és időtől függetlenül is tudunk létezni, ehhez az szükséges hogy ne legyen fizikai testünk, súlyunk és az időben korlátlanul tudjunk közlekedni és ne öregedjünk, így nem hat ránk a dimenziónkat behatároló semmilyen tényező (ha kihagytam bármilyen kritériumot, hogy mikor nem érvényes ránk a tér, tömeg és idő elnézést, a lényeg látható és érthető)
ha a tér, tömeg, idő nem érvényes erre a létező egységre akkor felmerül az a kérdés, hogy ez a létező egység képes-e a szabadságát kihasználni arra, hogy egy másik dimenzióba átlépjen, ha igen akkor ismételten nem szabad hiszen egy olyan dimenzióban ahol a tér, tömeg, idő hármas mellett van több tényező is, csak az előbb említett 3 tényezőtől tudta magát függetleníteni a létező egység,
ezen csodálatos eszmefuttatás lényege az, hogy az egész feltételes módban volt, ha a feltevéseim igazak akkor annak csak örülni tudok
napló féleségnek indult ez az írás, de úgy néz ki valami elborult hülyeség lesz belőle, remélem legalább a pszichológusok/pszichiáterek jót fognak rajta szórakozni
