HTML

Látomások árnyjátéka...

Egy tükör, amit én tartok, én nézek belőle vissza és én mondom meg ki áll előtte.

Időben

szavak

16

2010.07.06. 21:08 Artsuhtaraz

cím nélkül - 1.


ott zakatolt a ritmusa a fejemben

egy olyan érzés volt, amit úgy éreztem sose tudnék

kitörölni

régóta ott volt már, de csak most tárta szét a kezeit

most jelentkezett, eddig bújt, vagy én nyomtam el mert

féltem attól mi fog bennem végbemenni hogy ha

megengedem Ennek az érzésnek, hogy kibontsa szárnyait

és felemelkedjen

felülemelkedjen rajtam, bár ez nem volt nehéz, mert én nagyon kicsi

voltam, csak egy apró pontnak éreztem magam, ami még átlátszó is

volt, ki is radírozta magát nagyon sokszor, csak azért, mert nem akart mások

útjába kerülni, bár jobban esett ha ezek a mások beletaposták a földbe

mert legalább foglalkoztak vele és nem érezte magát egyedül


 

nem bontott rögtön szárnyat az érzés, először lehámozta magáról a tojáshéjat

majd amikor megbizonyosodott arról, hogy a levegő, amit magába szív az

jó illatú - talán még hasznára is van - kidugta a fejét a fészekből, de egyedül nem mert kilépni onnan sose, most sem tud kilépni, inkább visszahúzódik a fészek belsejébe és feltép

néhány sebet és azokat nyalogatja, majd büszkén mutatja hogy begyógyult, bár a heg megmarad, de az nem fáj és már feltépni se tudja senki, bár még simogatva se voltak

a sebek


 

felülemelkedett rajtam, azt hitte

de ráébredtem, hogy azaz apró pötty kiásta magát a földből, sok

beletaposás után is

és néha még az egész országutat is meg tudja tartani a feje felett

és néha még gyenge is, de

fél is, attól hogy a gyengék elbuknak, lemaradnak

felszívja magát, mint egy szivacs és magában tartja az összes beszívott

dolgot: a szavakat, a hangokat, a hangulatokat, a halovány

látványt, a szívében dagadó érzéseket és erős


 

láncokat akarok széttépni, összeforrasztani a testem melegével

érzéseket akarok teremteni saját magamban

megszokásokat

amiktől hagyománnyá válik a szárnykibontott érzés léte


 

mert ez az érzés mindig itt ül a vállamon és

alakváltóként néha démoni igéket suttog a fülembe

de én kedvesen ránézek és megsimogatom

és van amikor visszanevet, hogy igazam van:

ezt még ő sem gondolhatta komolyan

van amikor olyan szépséges alakban ül a vállamon

hogy nem merek odanézni, mert tudom hogy ha meglátom

akkor a szexuális gerjedelem elvakítaná minden gondolatomat


 

van amikor alaktalan olyankor olyat súg a fülembe, hogy ő el akar szállni

ez a feladata, ezért kapta a szárnyait és magával akar vinni, mert

eléggé belemélyesztette a karmait a vállamba

azt hiszem szeretnék repülni 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://latomasok-arnyjateka.blog.hu/api/trackback/id/tr182127719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása