Látomások árnyjátéka...

Madarak szálltak a fejem peremére. Én kalapáltam ki, egy apró párkánynak. Bádogból volt és hajlítagattam is. Csiviteltek, hangosan és élesen. Azt akarták mondani, hogy takarodjak a francba. Ültek már ők a világ peremén is; az én fejem se különb. Előző lakhelyükön minden…

A bánatot szeretném kifejezni, ami mindig is ott ült a vállamon. Onnan dirigált és onnan fátyolozta be napjaimat. Megszoktam, hogy ott volt ül és segítségemre van. Elüldüzte mindig a befolyásolásomra vállalkozó pillanatokat. Nem hagyta, hogy lelkembe fúrja tüzes dárdáját…

Figyelmet szentelek annak, amikor látok. Nézem az életet, a gyökerét és a szárnyait, de legtöbbször, csak homályos a kép. Mint amikor ketamint szívsz és hullámzik a levegő, elmos mindent. Annyira sejtelmes, hogy elfelejted honnan nézed.Borús és vizes köpönyeget sző a szemed…

Nem akarok meghalni, de nem tudom, hogy kell élni. 

Megtettem, elárultam. Magamat, a szüleimet, azt hogy képes vagyok független maradni a pénz varázsától, az anyag szilárdságától. Belekalapáltam magamat a kemény molekulák közé, oda sűrítettem a lelkemet közéjük. A megfoghatatlan, alaktalan, légnemű, szabad, szárnyaló…