út az örökkévalósághoz (3. részlet)


2006.08.27.

Magatehetetlennek érzem magam, olyan furcsa érzés, mintha minden kifolyna a kezeim közül, bármit próbálok elintézni az vagy kudarcba fullad, vagy elfelejtem, vagy meg sem történik a kísérlet arra, hogy megtörténhessen. Ma először vezettem a jogosítványommal, baromság az egész, de közlekedési eszköznek elég hasznos, és még a szorongás is egyre jobban enyhül ahogy kezdem megszokni és egyre jobban tudom irányítani a dolgokat, persze kapaszkodom a kormányba, nehogy komolyabb baj legyen, de idővel majd egyre jobban fog menni. Nem is érdemes erről beszélni túlságosan, csak az első alkalmat meg akartam említeni, nehogy elfelejtsem, hogy mikor is volt amikor először vezettem.

Ma megint megpróbáltam kapcsolatba lépni azzal a nővel, aki szeretném ha szeretne és akit szeretnék szeretni. Sehogy se megy, valahogy mintha valami láthatatlan fal épült volna fel közénk és ezt nem tudom ledönteni, annyira sokat vártam már azzal, hogy csináljak valami értelmeset ez ügyben, hogy félő: ki fogok futni az időből. Meglepően jól tudja tolerálni a mások által furcsának nevezett személyiségemet, tudom hogy szimpatikus vagyok neki, ezért félek attól hogy egy idő után meg fogja unni a tehetetlenségemet és azt mondja, hogy viszlát. Amit teljes joggal meg fogok tudni érteni, hiszen manapság ki ér rá egy kis romantikára, mindenki hamar a lényegre akar térni, és túl akar lenni mindenféle felesleges műveleten. Persze csak én magam tudnék tenni valami értelmeset, hogy ez ne következzen be, de mint minden ami körülöttem mozog és felfogja az agyam: ez is folyamatban van.

Mostanában a csillagászat kezdett érdekelni eléggé, fejtegetem továbbra is hogy mi van az anyag antianyag értelmezése mögött és hogy ezek hogyan tudnak megtestesülni, mi a hasznuk, mire jók, mit csinálnak, szóval agyalok ezeken is, meg másokon is, de azokat most elfelejtettem, majd máskor leírom, most szar hangulatom van, úgyhogy befejezem ezt az idióta baromságot, amit írásnak nevezünk, majd ha unatkozom megint akkor leülök és írni fogok megint ide, hogy boldogítsam magamat.

Most határoztam el, hogy soha többet semmilyen természetellenes anyagot nem fogok bejuttatni a testembe, se dohánytermék, se N₂O, se rush és semmilyen szintetikus baromság. Erre az elhatározásra akkor jutottam, amikor is egy sportolás alkalma után a tüdőm hangosan sípolt, fuldokló, száraz köhögésre ingerelte az oxigénhiány, ami egyúttal fejfájást is okozott. Ez pedig azért következhetett be, mert az elmúlt 1 hétig tartó ozora fesztivál alkalmával túlságosan sokat dohányoztam. Azt hiszem ez volt a legjobb lecke számomra, hogy megtanuljam minek van értelme és minek nincs, úgy látszik túlságosan gyenge a szervezetem ahhoz, hogy intenzívebben folytassam a mérgek bevitelét.

2006.08.29.

Tegnap annyi bejegyzést akartam írni, hogy: baszok én a naplóírásra, elegem lett belőle akkor abban a pillanatban, de annyira hogy még ezt a gondolatomat se akartam közzétenni, még magam előtt sem. Ezért ma írtam ezt le, mivel éppen az jutott eszembe hogy nincs kedvem írni ebbe a naplószerű értelmetlenségbe.

2 napja nem csinálok semmit, azonban valami lefoglal, csak nem nagyon emlékszem rá mi is az, lehet hogy ha nem marad meg az emlékeim között akkor nem is olyan izgalmas? A zenehallgatás néha kikapcsolja az agyam, de nem sokáig, mert amikor arra gondolok, hogy erre a zenére hogy kéne táncolni, akkor már megint előtör belőlem a szorongás, de majd egyszer nekiállok ugrálni valahogyan, aztán nem fog érdekelni senki sem, mivel csak így tudom jól érezni magam, ha kizárom az agyam határain kívülre a nem oda illő dolgokat. Elgondolkoztam azon, hogy ha én mindig el akarok gondolkozni azokon a dolgokon amiken szoktam, akkor elég kevés esély van arra, hogy én őszinte, boldog életet éljek. Pedig mintha lételemem lenne az, hogy minden nap végiggondoljam a létezés és érzékelés értelmét, és már ez olyan hangulatot ad, amitől nem tudok percekig mosolyogni. Valami mást majd ki kéne találni, vagy akkor leszek boldog ha elmúlik ez a pár hete tartó lehangoltság érzetem, vagy ha megfejtem a feszegetett dolgok értelmét.

2006.08.31.

Az egész élet, az egész történelem egy rohadt nagy Pürroszi győzelem.