Számvetés
1- és nem az a gond, hogy nincs miért
élni
hanem az, hogy nincs miért meghalni
pedig meg kéne tenni, mert a vákuum-szerű üresség
beszippantja minden ama érvet, ami
az életben maradásodért küzd
eltűnik minden érv, kötélre függesztve
húzzák el előtted az összes kudarcodat
a legnagyobbakat kifeszítik keresztre
de keresni vágyod azt az okot, ami igenelni tudja
hogy öljed meg magad,
akármeddig kutatod a lelkedben csak akkor találnád
meg, hogyha üresre pucolnád egy
krumpli-hámozóval és megkérnéd, hogy álljon elő
de
2- fáj legbelül a lelkem, megszívta
magát erővel és érzéssel, de az összes reménnyel együtt ki
szeretném hányni a tartalmát, megfertőz, lázas kórral lep be,
és nem akar elengedni; az ürességet szeretném, amikor
érzéketlenül figyelmen kívül tudtam hagyni minden ember vágyát
és felém irányított érzését
pislantok
meg akar dögleni a minden nyakam köré csavart vágy
még megfojtani sem tudnak
azt se tudják elmondani nekem mennyire üresnek érzem
az egész világot
és mennyire érzéstelennek akarom érezni a szerelmet
az együttlétet
hányni tudnék ahogy az ürüléketek ki van dobva
a betonra
de nem értem miért nincs semminek meg a normális helye
azt szeretném ha békében hagynátok, elfelejtenétek
és engednétek nekem hogy végre rájöjjek arra
hogy élni, majd megdögleni akarok
mert nincs különbség a kettő között
gondolattalan és térnélküli életet akarok
megnyugtat ha legbelül a terjeszkedő ürességet
várom, de senki nem tudhat róla, mert ez az enyém
képzelheted mennyire önző vagyok
pedig ezaz egész rólad is szól
te is bennem vagy mert ahhoz hogy lássalak
nekem is meg kell alkotnom téged
félek és szorongat az élet
és mindenkit gyűlölök, megvetem az egész emberiséget
ami ezen a primitív testiségen alapul
mindannyian görcsösen erőlködünk hogy élvezni tudjuk
de lealacsonyító az egész
aztán pislantok egyet és már mindenkit szeretettel
zárok be szívkamráim falai közé
de ti még a hányásaimba is belerondítotok
fel nem tudom fogni miért van arra szükség
hogy kínozzam magam veletek
és nincs jó befejezés, nem tudom abbahagyni
csak a ragaszkodás létezik
mert azt hisszük ha valami állandó
az kevesebb szorongással jár
de minden feszélyez, minden támad
és nincs olyan ember aki ne akarna átlátni rajtam
gyűlölöm az érzéseket, és gyűlölöm az embereket
mert érzelmeket váltanak ki
gyűlölöm hogy nem tudom kifejezni az érzelmeket
és gyűlölöm, hogy kaotikus tömeggé gyúrt hájassá hízott
összetarthatatlan formában törnek fel
gyűlölöm önmagamat is, de aztán pislantok egyet
már rég kihirdették a halálos ítéletet, de nincs aki végrehajtsa
