Látomások árnyjátéka...

Elhasználódva érzem magam, de mégse csináltam semmit. Ki akar szakadni a helyéből az agyam. Le akarja tépni magát, a saját kezével akarja megnyúzni magát a homloklebenyem.

Szeretnék látni egy alagutat, mert még azt se tudom merre induljak el, hogy feltűnjön egy a távolban. Pedig lehet olyan sötét van ebben az alagútban, hogy nem látom már régóta benne vagyok. De lehet, hogy meguntam az alagutat és elkezdtem egy másik járatot ásni magamnak. Pedig lehet, hogy egyáltalán nem vagyok tisztában azzal, hogy mit csinálok és melyik világon érzem magam.
Egyszer egy diónyi bogár nem létező szíve helyén szeretnék dobogni. Egyszer a saját fejemben szeretnék egy függőágyon aludni, máskor pedig nappá óhajtanék válni. De szigorúan csak azt a pillanatot vágyom átélni, amikor vörös óriássá duzzadok és magamba nyelem a Földet.
Soha nincs kétszer ugyanaz a világ, két egymást követő napon. Minden nap máshol nyomorítom meg a hitemet, a lelkemet és a képességemet, hogy annyira erősnek érezzem magam újból, hogy meg tudjam teremteni mindenki számára a kiutat ebből a süppedő mocsárból. Már prófétának se akarok hinni senkit. Csak összezavart babona, ami a remény apró, alig pislákoló, egy nyáltalan köpéssel is kioltható lángját hivatott ébren tartani. Amelyik feladatra mindenki jelentkezik, azt szarjátok le. Arra senki sem érdemes, az nem is létezik, amit mindenki meg akar csinálni. Az csak a túlhajszolt illúzió által összetartott fekáliátok eredménye. Mindenkinek benne van az ürüléke, anyádé is és a tiéd is. Attól érzed különös képpen büdösnek. Ne akard megtenni. Legfőképp, azért, mert magadat se tudod megváltani.

Összegabalyodtak a húrok és most a gondolataimat végignézve, képtelen vagyok szétoldani a csomókat. Csak lüktetés és heves hullámzás van, nem tudok megragadni semmit.

Egyszer mindenki azt hiszi, hogy van egy problémája. Aztán úgy gondolja, hogy megtalálta rá a megoldást. Aztán amikor nem csúszik ki a kezéből a lehetőség, akkor boldog, mert úgy gondolja, hogy a problémának vége lesz. Kipótolhatja a megoldás adta lehetőségekkel, a munkával, az elfoglaltsággal. De aztán jön egy óvodástársad és a lapátjával szétüti a homokváradat. Kéjelegve kiül az arcára az élvezet és ha tudná mi az, akkor ott helyben orgazmusa lenne. Az agyában minden valószínűség szerint a heroin által kiváltott reakciók mehetnek végbe. Mert ha megint lát egy várat odarohan és üti. Akkor lehet már két lapátot visz, vagy ököllek is püföli és rúgja is. Hogy hatékonyabb legyen, hogy gyorsabban felérjen a vár-pusztítás csúcsára. Szánalmas függők. Azok is, akik abban akarnak gyönyörködni, hogy mennyire csodálatos várat tudtak építeni. Magából a földből, amit úgy nevez meg elég sok forrás, hogy a mi testünket is abból formálta egy világhíres filozófus. Nagyon sokan hivatkoznak rá, pedig ugye nem kéne a nevét szájadra venni.
Szerintem ő is függő volt. Nagyon akart valami olyat formálni, amilyen ő. Nárcisztikus.

Halandók vagyunk mind, de senki se akar meghalni. Szerintem már ezzel, mindenki megtagadja a létezésének a legfőbb értelmét. Gyáva férgek vagytok, akik csúszkálva mozognak.