út az örökkévalóságig (1. részlet)

2006.05.10.

Ülsz a saját fejednek a mocskában, nem is tudod mit kéne vele csinálni, mellette az is megfordul a fejedben, hogy teljesen értelmetlen, senkit nem érdekel... TE is raksz rá magasról, mert nem fog zavarni semmi ami történhetne vele. Néhány pillanatra meg simogat a semmi becéző érzése, tudni véled, hogy valahol, valakik számára biztos létezik, de gondolkodni sincs kedved rajta, mert annak sincs értelme...

2006.08.24.

Eddig még ahhoz se volt kedvem, hogy üljek egyhelyben. Elment a kedvem mindentől, üresnek kéne érezni a világot, de csak azt érzem, hogy szomorú a kedvem és el szeretném felejteni azt ami mind eddig történt az életemben. Hazugnak érezném magam ha azt mondanám hogy kedvem van élni. Az igazság az, hogy el szeretnék menekülni, abba akarnám hagyni az egészet, akárhogy is hívják. Még ahhoz sincs kedvem, hogy olyan emberrel legyek, akiről tudnám, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeret. Semmihez sincs kedvem, valahogy elbaszottnak érzem az egész világot, mintha most érezném az összes hibáját az elmémben és egyszerre zavarnának.

Fáradtnak érzem a testem és lelkem, szeretném ha egyszerre mindkettőt megmérgezné valami ocsmányság, amitől mindenki fél, akkor talán véget érne az egész amit úgy szeretnék hívni, hogy élet.

2006.08.25.

már körülbelül 1 hete érzem azt, hogy meg akarok halni, csak azért mert hiszem h ennél csak jobb dolgok történhetnek és mert az ember egy olyan haszontalan és a természetre káros hatással lévő élőlény aminek el kell pusztulnia és nem érdemel kegyes, dicső halált, ezért saját keze által kell megdöglenie, mert egy szánalmas dolog

utálom azt hogy nem tudom miért van rossz hangulatom, nem tudom hogy ez rossz hangulat-e egyáltalán, vagy csak szánalom amit valami felismerhetetlen dolog iránt érzek, legalábbis remélem h nem magamat akarom megszánni, mivel attól felfordulna a gyomrom, nem ilyennek képzelem el önmagam, olyan mércét akartam mindig is felállítani az emberi aggyal felfogható értékrendszer segítségével, amibe ez nem illik bele, megszánni magam még akkor se akarnám ha az én általam legrosszabbnak gondolt dolgon kéne átmennem

ellaposodik a legtöbb dolog, mintha nem érdekelne, valahogy mintha meguntam volna a körülöttem lévő világot

tudom h rengeteg új dolgot tudna tanítani nekem a külvilág, de inkább a bennem megfoganó világot szeretném pontosabban megismerni, mintha azaz érzésem volna hogy abból többet tudnék tanulni, de eddig még sosem sikerült teljesen elmerülni benne, sosem sikerült teljesen abban élni, gondolkodni, pedig tudom h abban tudnám magamat a legjobban érezni, abban tudnék kiteljesedni, várom azt a napot amikor ez a vágyam beteljesül